Nézem, és szinte fáj, hogy el kéne ájuljak…
És még ők várják tőlem, hogy örülni tudjak,
Milyen rohadt egyediek!
Hát tudod mit, szűnjenek meg!
Mert ilyet én nem tudok, már ezer bocsánat,
Előre keserít a „Szomorú vasárnap”,
És tonhalkonzervet eszek…
Remélem, hogy csak képzelgek,
Amikor azt hiszem, hogy megint kijátszanak,
Mikor egészen úgy fest, hogy simán átjutnak
A szép kis görögtüzemen,
A görögtűz-üzememen.
Hogy ez mekkora szemét! – bár… ugyan mit vártak?!
Még nem tudják, hogy velem milyen rosszul jártak.
Nekik is kéne, ami nincs,
Amin csak belül van kilincs.
Nekik is? Na állj, akkor ez most egy vallomás?
Szíves- szánalmas esti szomorkahalmozás?
Komolyan, hányok magamtól…
Már, ha előbb el nem patkol
Belőlem az esemény, a hatás, a pia,
Meg a furcsa, negatív klausztrofóbia.
Így van? Így legyen, így legyek,
miután elcsendesedek.
És még ők várják tőlem, hogy örülni tudjak,
Milyen rohadt egyediek!
Hát tudod mit, szűnjenek meg!
Mert ilyet én nem tudok, már ezer bocsánat,
Előre keserít a „Szomorú vasárnap”,
És tonhalkonzervet eszek…
Remélem, hogy csak képzelgek,
Amikor azt hiszem, hogy megint kijátszanak,
Mikor egészen úgy fest, hogy simán átjutnak
A szép kis görögtüzemen,
A görögtűz-üzememen.
Hogy ez mekkora szemét! – bár… ugyan mit vártak?!
Még nem tudják, hogy velem milyen rosszul jártak.
Nekik is kéne, ami nincs,
Amin csak belül van kilincs.
Nekik is? Na állj, akkor ez most egy vallomás?
Szíves- szánalmas esti szomorkahalmozás?
Komolyan, hányok magamtól…
Már, ha előbb el nem patkol
Belőlem az esemény, a hatás, a pia,
Meg a furcsa, negatív klausztrofóbia.
Így van? Így legyen, így legyek,
miután elcsendesedek.
