Balassi után szabadon
Ez test sem kell már néki,
Lélek nélkül, szépen fekszik.
Ki fekszel most énelőttem:
Holtan, vérben édes lelkem
Én bús szívem vidámsága,
Lelkem mocskos kívánsága,
Te vagy minden boldogsága:
Az élők nekrofíliája.
Én szépen döglött testem,
Büdös, foszladozó szennyem,
Gyönyörű vágyaim keltem,
Bomolj sokáig, szép holttestem.
Feltámada vérem heve
Szemednek üreges tekintetére.
Két szemem csillogó fénye:
Halj, halj, életem értelme.
Bomló ujjaidtól meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem:
Bűzös, férges, egészen holt
Idvözöllek vágyott halott.
A holtra így találék
Örömömben felállanék,
Térdet és mást neki hajték
Kin ő csak foszladozék.
