Csöndesek az angyalok,
Nem virradnak szép Hajnalok,
Rövidek már a nappalok,
S Ő csak búsan andalog…
A világ egyre forog,
Az Idő már halkan kattog,
Múló zsarátnok, mi pattog,
S az Ő lelke háborog…
Hervadnak a virágok,
Hidegebbek a Hajnalok,
Földek vannak már parlagon,
S Ő csak megy, megy, gondolom…
De szólnak majd angyalok,
S virradnak még szebb Hajnalok,
Lesznek majd hosszabb nappalok,
Lelkében nagy Nyugalom…
Míg a Föld nem morog
Az Idő sem jelent gondot,
Akkor megáll, arra gondol:
„A Világra most rontok!”
Addig viszont csöndesek a hangok,
Üres nappalok és jeges Hajnalok,
Fejetlen Idő, s időtlen gondolatok,
Eljönnek-e valaha azok a szebb Napok?
